Hírek

A hálafa története

Egy szuper és tanulságos mese gyereknek és felnőttnek Bezzeg Andrea tollából, aki az Alsójózsai Kerekerdő Óvoda óvonője.

Egyszer régen Kerekerdő közepében élt egy öreg fa. Búslakodott, kesergett, a szíve is recsegni, ropogni kezdett, ha valaki közel merészkedett hozzá. A rossz kedve ellenére azonban, nagyon  jó szívű volt. Ha egy  kis állat bújt meg a tövében, azonnal elengedett egy falevelet, amely puha takaróként borította fázó testét.  Egy napon elsárgult, megfakult és senki nem tudta mi történt vele. Az állatok tanácskoztak,  mindenki, gondolt valamire.

- Szerintem, a gyökerével van baj, biztosan a föld alatt valami rágcsáló eszi a gyökereket- mondta a vakond, aki nagyon jártas volt a föld alatti dolgokban. Olyan sokszor láttam már ilyet.

- Biztos, hogy nem ! A lombjával lehet baj! Amikor a felhők között jártam, hallottam, hogy sóhajtozik. – mondta a pillangó.

-  Szegény elgyengült – kesergett a mókus. A minap is az ágán ültem amikor az ágai recsegni kezdtek. Nem gondoljátok, hogy azzal lehet a baj?

- Dehogy! – kiáltott oda a sün. A faleveleket leejti, mert biztosan nem tudja magán tartani. Van egy ötletem . Hívjuk ide Harkály doktort, talán ő ki tudja deríteni ,mi lehet a probléma.

Az állatok gyorsan cselekedtek, s Harkály doktor nemsokára már vizsgálni kezdte a fát. Az állatok körbe állták és kíváncsian várták az eredményt. Harkály doktor csőrével megkopogtatta, tollával megsimogatta, lábával átölelte, de nem jött rá a megoldásra. A fa csak sóhajtozott, recsegett tovább…

Esteledett és az állatok még mindig aggódva figyelték őket. Amikor már mindenki elaludt, csak a doktor nem, a fa  egyszer csak mesélni kezdett.

Régen történt nagyon régen, álmodtam egy szépet

Azt hittem a legszebb leszek a Föld Kerek erdejében.

De most látom, sovány vagyok és egy picit alacsony,

Vannak tőlem szebbek, jobbak és erősebbek: gondolom.

Ó ha teljesült volna az én nagy álmom

Lombosabban, magasabban élném a világom.

De mivel nem vagyok szép, hanem bizony csúnya

Fáj a szívem, váááágyom a jó szóra. 

Ahogy a mondandója végére ért a fa álomba szenderült. Harkály doktor végighallgatta és rájött a betegségre, s halkan  össze is hívta az állatokat: Ennek a fánk a lelke fáj. - suttogta. Ott bent  ( mutatott csőrével a fa törzsére) a fában kell segíteni, szeretettel, jó szóval.

- Csiklandozással? – kérdezte a hangya.

- Nagyon jó ötlet!

- Nevetéssel? – érdeklődött a sün

- Ez is egy jó gondolat.

Addig meddig tanakodtak, míg reggel lett. A fa álmosan nyújtózkodott és ahogy kinyitotta a szemét észrevette, hogy a kis állatok mosolyogva néznek rá.

Nem tudott nem nevetni rajtuk, mert vicces arcot vágtak. A hangya olyan csiklandozásba kezdett, hogy az öreg fa ágai, mint a nagy szélben hajladozni kezdtek.

- Hálás vagyok Nektek, hogy itt vagytok velem. – mondta kicsit bátortalanul.

- Mi vagyunk hálásak Neked ! – mondták kórusban az állatok.

- Nekem? Ugyan miért?

- Amikor vihar volt , az ágaid közé vettél ! Így menekültem meg. Hálásan köszönöm - mondta a mókus.

- Én a leveleidet köszönöm kedves fa – motyogta a süni az orra alatt.  A kicsinyeimet nem tudtam a hideg elől beterelni a kis házunkba és te falevéllel takartad be őket.

- Mi pedig – csiripelték a madarak. Hálásan köszönjük, hogy fészket rakhattunk az ágaid között. Oly békés vagy, hogy fiókáinknak nyugalmat adtál.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lehetek hozzátok – mondta a fa meglepődve. Tudjátok mit, nagyon örülök ennek. Úgy érzem, hogy boldog vagyok.

- Azért, mert nem Te vagy a legnagyobb, legmagasabb, legerősebb itt az erdőben attól még te lehetsz a legnagyobb szívű, legkedvesebb fa nekünk. Vigyázunk rád, mert szeretünk Téged – mondta Harkály doktor.

- S hogy a boldogságod bármikor elő tud venni, mondok neked egy gyógyító mondókát. Figyelj csak! Nekem sokat segített már. Amikor egyedül érzed magad, mondogasd magadban és meglátod jobb lesz a kedved.

Ha szomorú és bús vagy néha,nézz fel az égre

Napsugarak simogatnak,vedd kérlek észre

Hálás vagyok ma neked

Hogy nevettél velem

Az én napomat ezzel

szebbé tetted nekem .

Köszönöm, hogy felébredtem

süssön ránk a nap

ágaival átölel a vidám Hálafa. 

- Köszönöm kedves állatok a gondoskodást, a figyelmet, a törődést. Én lettem a legboldogabb fa a világon. – mondta a fa büszkén.

Ha ezentúl Kerekerdőből vidám trillázó madarak énekét halljátok jusson eszetekbe, hogy az öreg fa ringatja őket a szikrázó napsütésben.

hlafa_500