Hírek

Mamahotelt üzemeltetni vagy pátyolgatni a támogató fészekben

Mi az a mamahotel? Kik laknak benne? Mikor repülnek ki magyarok belőle?

SOKAN MAMAHOTEL-LAKÓKNAK CSÚFOLJÁK AZOKAT A HUSZON­ÉVESEKET, AKIK A TANULMÁNYAIK BEFEJEZÉSE UTÁN MÉG MIN­DIG OTTHON LAKNAK. CIKI VAGY CUKI, HOGY EGY FIATAL FELNŐTT MÉG MINDIG NEM TALÁLJA A HELYÉT ÉS A SZÜLEIVEL ÉL? MIT TEHETÜNK, HOGY A LEGJOBBAT HOZZUK KI EGY ILYEN HELY­ZETBŐL?

mamahotel_745_745

Már elmúlt 27 éves az átlagos magyar, amikor elköltözik a szüleitől - derül ki az Eurostat 2018-as összesítéséből. A 27,4 éves magyar­országi átlag nem is kirívó európai szinten: az átlagos európai 26 éves, amikor külön költözik. Ez persze nagyon különbözik a mostani nagyszülők generációjától, amelynek tagjai már jellemzően a hú­szas éveik elején alapítottak családot,

Ha belegondolunk, a mamahotel jelenség kialakulása teljesen logi­kus - lakást vásárolni nem könnyű, és az otthonlakó fiatal felnőttek a helyzet ellenére szeretnének az önállóság útján járni, önálló dön­téseket hozni. Ebben az életszakaszban az élet - pestiesen szólva - ezerrel zajlik, és a szülőknek nem egyszerű ilyenkor okosan támo­gatni gyermeküket. Mégis van azonban néhány aranyszabály, amit szülőként érdemes szem előtt tartanunk.

1. Ne féltsük agyon

A túlféltés minden korban problémát okozhat, de a második iksz után ez egyre kellemetlenebb. Ezeknek a fiatal felnőtteknek nehéz elköltözni otthonról mindaddig, míg gyerekként kezelik őket, miköz­ben már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. A fiatalok önbecsülését is letöri, ha a szüleik látszólag nem hisznek abban, hogy ők valaha is képesek lesznek az önálló életre.

2. Legyünk empatikusak

A szülők részéről mindig szükség van empátiára, de ebben az élet­szakaszban kiemelkedően, hogy a változó idők nehézségeit meg­értsék, és így viszonyuljanak a gyerekeik életéhez. Az önállóvá válás nem egyszerű, éppen ezért nem elvárható, hogy a fiatal mindent oldjon meg magának. Támogatni kell az útkeresésben, hiszen a mintát, hogyan boldoguljon egyedül az életben, a családtól és legfő­képp aszúiéitól kapja.

3. Kiszolgálás helyett felkészítés

Hogy is lehetne elvárni egy huszonévestől az önállósodást, ha úgy él otthon, hogy mindent megkap, ami a kényelméhez kell? Persze a szülők sokszor fejezik ki a szeretetüket úgy, hogy reggelit készíte­nek, pénzzel támogatnak, vagy épp szobát takarítnak. Azonban ha egy szülő nem enged teret a fiatalnak, akkor az nem is fogja át­érezni a felelősséget, nem fog megtanulni olyan mechanizmusokat, amik segítségére lehetnek majd az önálló életben.

mamahotel_623_623

4. Bízzunk benne

Annak ellenére, hogy a fiatal még otthon lakik, szülőként ne gondol­juk azt, hogy mindenben kompetensek vagyunk, és ne adjunk neki tanácsot olyan területen, amihez nem értünk. Például semmiképp se mondjuk meg a gyereknek, hogy hol dolgozzon, csak azért mert a rádióban azt hallottuk, milyen menő egy mobilapplikációkat fej­lesztő startupnál vagy egy SSC-nél elhelyezkedni. Bízzunk benne, hogy ő maga tudja a legjobban, hogy mit szeretne, és ebben támo­gassuk.

5. Ne támasszunk irreális elvárásokat

Minden szülő szeretné, ha gyermeke kiegyensúlyozott, boldog fel­nőtt lenne. Éppen ezért hagyjunk a gyermeknek időt arra, hogy megtalálja a maga útját. Ne siettessük, ne helyezzük nyomás alá. Ha bemutatja nekünk a párját, ne kérdezgessük tőle az esküvő helyszínét és az unokák érkezésének időpontját. Ha elhelyezkedik végre egy jó munkahelyen, ne akarjuk, hogy rögtön középvezető váljon belőle. Tartsuk tiszteletben a saját igényeit, és támogassuk azok megvalósításában.

FORRÁS: NOE levelek 2019. január-február, 310-311 szám