Hírek

Fejlesztés és iskolaválasztás

A nemrég megjelent Józsai Családi Magazinban iskolaválasztással és képességfejlesztéssel foglalkozó cikkünket olvashatják az alábbiakban.

"A LEGFONTOSABB SZEMPONT AZ, HOGY A GYEREK KÉPESSÉGEINEK MEGFELELŐ ISKOLÁT VÁLASSZUNK, NE A LEGNEVESEBBET, VAGY AHOVÁ A SZOMSZÉD GYERMEKE IS JÁR. A TANULÁSI ALAPKÉSZSÉGEKET AZ ALSÓ TAGOZATBAN ALAPOZZUK MEG. AZ ALAPVETŐ KULCSKOMPETENCIÁKAT MÁR EKKOR ELSAJÁTÍTJA A GYERMEK, ÍGY AZ IS¬KOLAVÁLASZTÁS MÁR JÓVAL A KÖZÉPISKOLAI FELVÉTELI ELŐTT AKTUÁLIS. KULCSFON¬TOSSÁGÚ TEHÁT, HOGY A GYERMEK MILYEN ISKOLÁBAN ÉS MÓDSZEREKKEL KEZDI MEG AZ ALAPKÉPESSÉGEK ELSAJÁTÍTÁSÁT. SZܬLŐI SZEMPONTBÓL FONTOS ALAPVETÉS: „AZ TUD JÓL NEVELNI, AKI ISMERI, PONTOSAN ÉRTI GYEREKÉT."

iskola_600

A KÉPESSÉGFEJLESZTÉS IDŐSZAKA AZ 5-10 ÉVES KOR

A tanulási alapkészségek sikeres kialakításá­hoz szükséges képességek a gyerekek egy ré­szének már nagycsoportos óvodás korban rendelkezésére állnak. Őket nem kell fejlesz­teni, sikerrel veszik az akadályokat minden fej­lesztés nélkül is. Képességet fejleszteni ott kell, ahol a képességek szintjén hiányzik va­lami ahhoz, hogy az iskolai tanórákon „összeálljanak" a tanulási alapkészségek. Ezt sajnos az óvodai iskolaérettségi vizsgálatok (szélső­séges eseteket leszámítva) nem mutatják meg, iskolai elakadások (pl, „tessék otthon gyakorolni a gyerekkel") árulkodnak róluk. Megfelelő diagnosztikai eszközökkel ezek az elakadások öt-hat éves korban (még mielőtt a gyerek megtapasztalná, hogy nem megy neki valami) pontosan kimutathatók. A képesség­beli, részképességbeli elakadások egy része óvodás, kisiskolás korban fejlesztésre jól rea­gál. Felső tagozatos gyerekeknél a fejleszté­sek már sokkal gyengébb hatásfokúak. A ké­pességfejlesztés legfontosabb időszaka tehát 5-10 éves kor között van.

ALSÓ TAGOZATBAN A TANULÁSI ALAPKÉSZSÉGEK ELSAJÁTÍTÁSA A CÉL 

Az alsó tagozat legfontosabb feladata az, hogy a gyerek tanulási alapkészségeit kialakítsa. A készségek tanult automatikusan, könnyedén lefutó sémák, amelyek lehetővé teszik a ké­sőbbiekben a tananyag megértését és elsajátítását. Ezt szokták tévesen úgy hívni: megta­nítani a gyerekeket tanulni. Valójában marok­nyi, kiemelten fontos rutin (automatikusan le­futó séma) elsajátításáról beszélünk: azok a gyerekek, akik ezekkel a készségekkel és leg­alább átlagos mentális képességekkel rendel­keznek, könnyedén veszik a felső tagozatot és a gimnáziumot. Ötödik osztálytól a NAT a kö­vetkező tanulási alapkészségeket tekinti alap­értelmezetten meglévőnek: technikailag könnyed, jó tempójú és értő olvasás, hallott és olvasott instrukciók könnyed megértése, jó tempójú, olvasható és helyes írás, a gondola­tok pontos megfogalmazásának képessége akár összetett mondatokban, szóban és írás­ban, a matematikai alapműveletek és átváltá­sok gyors, pontos futtatása különösebb erő­feszítés, gondolkodás nélkül. Jól látható, hogy a központi írásbeli felvételik is nagyrészt e készségek színvonalát mérik fel.

A sikeres tanulás szempontjából minden egyéb alsó tagozatos terhelés csak felesleges ballaszt, ami sokszor túlterheli a gyereket és az alapkészségek kialakításának rovására megy. Az alapkészségek sikeres elsajátítása nagyrészt a gyerek iskolába lépéskor meglévő képességeinek, részképességeinek függvé­nye. Az iskola ezeket a képességeket nem látja, a gyerekek értékeléséből, jegyeiből sze­rencsés esetben csak annyi derül ki, hogy az alapkészségeket különböző színvonalon sike­rül elsajátítaniuk: az országos és nemzetközi kompetenciamérések egyaránt azt mutatják, hogy a felső tagozatos gyerekek egy része

nem érti, amit olvas, nem érti a feladatokat, nem tudja a gondolatait adekváltan megfo­galmazni, és nem tud egyszerű gyakorlati ma­tematikai problémákat megoldani.

FELSŐ TAGOZATBAN A TERHELÉSI SZINTRE KELL FIGYELNI 

Megfelelő szinten olvasó, értő, fogalmazó, számoló gyereknél nincs fejlesztendő képes­ség, Tanulási stratégiákat, időgazdálkodást, kritikus gondolkodást, elakadásokat kompen­záló stratégiákat még lehet tanítani felsős és gimnazista gyerekeknek, ezzel sokat ártani nem lehet. Itt már sokkal inkább a gyerekben meglévő képességekhez, készségekhez illesz­kedő terhelési szintet kell okosan megválasz­tani. Ezen a téren a középiskolai felvételik vi­szonylag jól szét tudják válogatni a gyere­keket.

MIBEN MÁS A MAI GYERMEK A KORÁBBI GENERÁCIÓKHOZ KÉPEST?

Aki a hetvenes-nyolcvanas években volt gye­rek, annak a dolgokat vizuális eszközök hiá­nyában nagyrészt hallott-olvasott forrásból kellett megértenie. Ez a generáció jellemzően megkérdez valakit vagy elolvas valamit, ha in­formációra van szüksége. A rendszerváltás utáni időszakban felnőtt gyerekek már sokkal erősebben támaszkodnak vizuális csator­nákra. Előbb néznek meg a Youtube-on egy vi­deót, mint hogy felüssenek egy könyvet vagy internetes keresőt használjanak. Ez a felszínen megértési könnyebbséget jelent szá­mukra, de sok minden van, ami nem érthető meg képekből, videókból: elvont fogalmak, komplex nyelvi szerkezetek megértése nélkül nem látnak a dolgok mélyére. Fontos feladata lenne az oktatásnak, hogy megtalálja az arany középutat: biztosítson vizuális eszközöket a könnyebb megértés érdekében, de tegye le­hetővé a mélyebb megértést is a nyelvi csa­tornák erősítésével.

MILYEN MÓDSZEREKKEL ÉRDEMES VELÜK FOGLALKOZNI? 

Mindenképpen figyelni kell, hogy a gyerekek mivel foglalkoznak maguktól. Spontán tevé­kenységeik, érdeklődésük, kíváncsiságuk is­meretében, megtalálhatóak azok a pontok, amelyeknél fogva a figyelmük felkelthető, és megtalálható a csatorna, amin keresztül el le­het jutni hozzájuk. Ez, természetesen, leg­többször nagyon távol áll attól, ami ma az is­kolában a legjellemzőbb: „olvasd el, tanuld meg!". A tananyag és a taneszközök elavult­sága a mai gyerekek nagy részéből teljes ér­dektelenséget vált ki. Pedagógiai véna, kreati­vitás, elhivatottság kell ahhoz, hogy a tan­anyagot a gyerekek számára vonzóvá, kívána­tossá tegyük.

A NYELVTANULÁS FONTOS ELEME A DÖNTÉSNEK

Nem igaz, sőt, igen veszélyes tévhit, hogy ide­gen nyelvet minél hamarabb kell elkezdeni ta­nulni. A gyerekek egy részénél a korán rájuk erőltetett idegen nyelvű írás-olvasás az anya­nyelvi tanulási alapkészségek rovására megy. Fiatal felnőttkorig sokféle úton-módon eljuthat valaki a színvo­nalas nyelvtudásig. Ennek egyik formája a nyelvi előkészítő osz­tály, de mindenképpen érdemes fontolóra venni iskolán kívüli le­hetőségeket is (nyelviskola, magántanár, külföldi tanul­mányút). A gyerekek egy ré­szére a hagyományos iskolai nyelvoktatásban (tankönyv, lecke, szódolgozat) is ráragad valamennyi nyelvtudás, de ahogy az anyanyelvünket sem így, hanem kommunikáció útján tanuljuk meg, a legtöbb gyerek könnyebben tanul idegen nyelvet is kommunikáció útján. Főleg angol nyelvből sok minden ragad a gyerekekre az in-ternetről, a sorozatokből: a megértést sokban előreviszi az angol nyelvű tartalmak fogyasz­tása, de semmiképpen ne várjuk tőle, hogy a gyerek kommunikálni és beszélni is képes lesz tőlük, Jó hatásfokkal használhatóak az inter­aktív nyelvtanító szoftverek; rájuk lehet kat­tanni, mint egy játékra, de mellette beszélte­tik is a gyereket.

MENNYIT ÁRTUNK A SZÜLŐI NYOMÁSSAL?

A pszichológia nem ismeri a lustaság fogal­mát. A gyerek, akivel erőlködni kell, hogy ta­nuljon, legtöbbször nehezen tanul, nem sike­res, önbizalomhiányos, nem érzi, hogy érdemes energiát mozgósítania, vagy éppen teljesen kimerült az iskolában. Mindenképpen érdemes tisztán látni, mielőtt elvárásokat fo­galmazunk meg a gyerekkel szemben. A gye­rekben tartós pszichés sérülést okozhat a kri­tikus, hegyibeszédekkel, riogatással, ordibálással és büntetéssel motiválni próbáló szülő. A gyerek tanulási képességei, elakadásai leg­többször nem láthatók kívülről, a gyerek nem tehet róluk. Szülőként elsősorban segíteni, és nem riogatni, fenyegetni, kritizálni kell a gye­reket. Segíteni pedig csak akkor tudunk a gye­reknek, ha értjük, hogy miben, hol, és milyen mértékű az elakadása.

MÉRJÜK FEL OBJEKTÍVEN A GYEREKEK TELJESÍTMÉNYÉT! 

A gyerekek tanulási képességei objektív eszközökkel felmérhetők. Az tud jól nevelni, aki is­meri, pontosan érti a gyerekét. Szülői maga­tartásunkat minél inkább hiedelmeink, előfel­tevéseink, hozott mintáink vezérlik, annál nagyobb eséllyel leszünk kudarcosak a gyerekünkéi. Minél jobban értjük őt, annál pontosabban tudjuk hozzá illeszteni az elvá­rásainkat, segítő vagy éppen noszogató ma­gatartásunkat.

A DÖNTÉSI PONT: AZ ISKOLAVÁLASZTÁS 

Az iskolaválasztás tekintetében a gyerek szá­mára legjobb az, ha a választás középpontjá­ban az ő terhelhetősége, tanulás iránti elköte­lezettsége, képességeinek és energiáinak pontos ismerete áll. A praktikus szempontok (közelség, egy helyre járjon az összes) mellett oda kell figyelni a gyerek egyéni tulajdonsága­ira, képességeire is. Sem a túl-, sem az alul­terhelt gyerek nem érzi jól magát a bőrében, nem fejlődik optimálisan.

MIBEN SEGÍT A NAGY KÉP? 

A Nagy Kép egy olyan diagnosztikai-tanács­adási eljárás, amelynek célja, hogy megértse és a szülő számára érthetővé tegye a gyerek tanulási képességeinek, motivációs működé­sének összefüggéseit. Mik a gyerek erősségei, gyengéi, mennyire terhelhető, milyen iskolát célszerű választani neki, profitálhat-e fejlesz­tésből, mit várhatunk el tőle, és mi az, amiben inkább segíteni érdemes neki? Hogyan moti­válható, miért szeret, vagy éppen utál tantár­gyakat, miben kössük az ebet a karóhoz és mit érdemes elengedni? Ezek a leggyakoribb kér­dések, melyekkel megkeresnek minket. 5-17 éves korig tudunk a szülő számára tanácsokat, diffe­renciált képet adni gyerme­kéről.

SZŰCS IMRE LÓRÁNT tanácsadó szakpszichológus, a Nagy Kép Képességdiagnosz­tikai Központvezetője https://www.facebook.com/nagykep/

 FORRÁS: NOE levelek 2019. június-július 315-316.