Hírek

Művész, aki tűzzel és szívvel alkot

Érdekesnek ígérkező, pirográfia kiállításra szóló meghívó érkezett a napokban a szerkesztőségünkbe. Mivel az a hitvallásunk, hogy bemutassuk a Józsán élő különleges tehetségeket, még a kiállítás megnyitása előtt meglátogattuk műhelyében Lente Attilát, hogy többet megtudjunk a pirográfiáról, erről a kevésbé ismert technikáról, és a Józsán alkotó művészről.

lente_01_resize_700

A garázsban kialakított csinos műhelyben két apró illatmécses pislákol, hogy elűzze az égett fa szúrós szagát. Éppen egy fa ajándékdoboz díszítésén dolgozott, amikor betoppantam hozzá. Szerényen szabadkozik is, hogy ilyen körülmények között fogad, de ez a technika szaggal és füsttel jár. Rögtön kihasználom az alkalmat, hogy beszéljen nekem róla bővebben is.

Mit takar valójában az a fogalom, hogy pirográfia?

Ez egy olyan rajztechnika, amikor nem tollal, ceruzával vagy ecsettel festjük rá a felületre a képet, hanem egy felforrósított fémmel, tehát voltaképpen beleégetjük a felületbe. Ebből következően csak bizonyos alapanyagokra használható: fára, bőrre, csontra, aminek masszív a felülete. Egy forrasztópákához hasonló elektromos szerkezettel dolgozunk, amikhez különböző fejek csatlakoztathatók, így tudunk vastagabb vagy vékonyabb vonalat húzni, satírozni.

lente_02_resize_700

Honnan jött az ötlet, hogy ezzel a technikával szeretne dolgozni?

2013-ban indult az egész. A családomat egy fából készült családi tablóval szerettem volna megajándékozni karácsonyra. Felkerestem egy fával foglalkozó barátomat, hogy tanácsot kérjek tőle, milyen technikával lehetne ezt megvalósítani. Ő karcolást, vésést ajánlott, amit aztán festékkel lehet kiemelni, de túl durvának éreztem ezt a módszert, nem lehetett vele árnyalatokat képezni. Végül a családi faliképet egy gázlámpával felforrósított csavarhúzóval készítettem el. Miután elkészültem vele, akkor tudtam meg, hogy ennek a technikának a neve pirográfia, és az ehhez szükséges eszközt a kreatív boltokban, nagyobb áruházakban be lehet szerezni. Az első művem nagy sikert aratott, többen is kérték a családban, a munkahelyen, hogy készítsek nekik is hasonlót.

Gondolt korábban arra, hogy alkotással fog foglalkozni? Voltak művészi ambíciói?

Soha nem voltak. A katonaságnál rajzolgattam unaloműzésként, de előtte az iskolában nem voltak rajzos sikereim.  Építésztechnikusként végeztem, ahol kötelező tantárgy volt a szabadkézi rajz is, és ott az egyik tanárom kerek perec megmondta, hogy te sohasem fogsz tudni rajzolni, fiam.

Az alkotásai nem erről tanúskodnak. Hogyan tanult meg rajzolni?

Teljesen magamtól, önszorgalomból. Másfél évet áldoztam erre, főleg az internet segítségével. Nagyon sok oktató videót megnéztem, és valahogy rájöttem magamtól. Idővel beszereztem a pirográf képek készítéséhez szükséges elektromos eszközöket, és sok próbálkozás után egyre inkább megismertem az anyag és az eszköz működését. A fa után kipróbáltam más anyagokat is: a csontot, a bőrt. Megtanultam, hogy itt nincs javítási lehetőség: ami egyszer beleég a felületbe, azt nem lehet kiradírozni, lefesteni, az ott van. Ha valamit elrontok, akkor az egészet vissza kell csiszolni, és újrakezdeni.

Honnan szerzi be az alapanyagokat? Kreatív boltokban kaphatók?

lente_03_resize_700

Nem, mindent én magam készítek. Kimegyek a fatelepre, kiválasztom a fát, utána itthon méretre vágom, megmunkálom, lecsiszolom. A csontot én magam főzöm ki, fehérítem, kezelem. Ez gépeket, egy kis szakmai tudást és elég sok ráfordított időt igényel. Viszont van olyan, amikor konkrét kérés miatt kész anyaggal dolgozom, pl. doboz felületére. Illetve mostanában magyarországi neves kés- és bicskakészítők keresnek meg azzal, hogy a saját terméküket díszítsem fel. Itt nagyon exkluzív anyagokkal lehet találkozni markolatként, mint például a mamutagyar. Ilyenre viszont még nem dolgoztam. Majd talán egyszer…

lente_04_resize_700

Mik a tervei a jövőben?

Ma már ez a főfoglalkozásom, sok megrendelést kapok. A pirográf technikával készült bicskanyelek nagyon népszerűek a gyűjtők körében, de gondolkozom ékszerekben, ajándéktárgyakban is. Minden új vonz, nem mondok semmire nemet. Szeretném minél több embernek bemutatni ezt a még kevésbé ismert művészeti ágat, akár társművészekkel közös tárlaton is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkám, a hivatásom és a hobbim is egyben ez, amit csinálok.

Beszélgetésünk végén Lente Attila meghívott egy házi tárlatlátogatásra, ahol megmutatta legkedvesebb munkáit. Ha olvasóink is kíváncsiak rájuk, látogassanak el a Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtárba, ahol április 2-től április 27-ig láthatók majd ezek a tűzzel festett csodák.

Szarka Margit