Hírek - érdekességek

Vince atya emlékére - 100 éve született "Józsa papja"

Vince atyának hitben őszinte, töretlen életútja volt, aki 40 éven keresztül szolgálta Józsán Istent és a helyi római katolikus közösséget. Szabóné Nagy Tünde Erzsébetnek köszönjük, hogy összegyűjtötte az alábbi néhány sort róla. /BŐVÍTETT CIKK, nem az újságos verzió/.

Életútja:

1918. július 31-én Budapesten született. Elemi iskoláját Pilisen a Római Katolikus Népiskolában végezte. 1938. szeptember 8-án belépett a Domonkos rendbe. Novicius évét 1939-ben Szombathelyen töltötte. 1939. szeptember 9-én tett rendi fogadalmat, majd 1940-1947 között a rendi főiskolán tanult Budapesten. 1942. október 23-án tett örök fogadalmat. 1944. április 10-én Budapesten szentelték áldozópappá. 1948-ban sekrestyeigazgató és segédlelkész Szombathelyen, majd 1949-ben Debrecenben a Szent László templomban volt segédlelkész és hitoktató.

1950-1990 között Józsán a Szent Család templomban szolgált plébánosként.

1990-ben betegsége miatt nyugdíjba vonult és papi otthonba költözött.

1994-ben Józsán  a Szent Család templomban tartotta meg aranymiséjét.

Szentségekkel megerősítve 1999. január 10-én tért meg örök hazájába Nyíregyházán.

A nyíregyházi Északi Temető papi parcellájában helyezték örök nyugalomra.

vince_500_758

P. Fazakas Gyula Vince O.P.

1918-1999

Abban az időben Józsa önálló lelkészség volt. Feladatát nehéz körülmények között kezdte. Nem volt plébánia, ahol lakhatott volna, ezért egy helyi családhoz költözött albérletbe. Nagyon egyszerű, szegényes körülmények között élt, leginkább adományokból tartotta fenn magát. 1958-ban épült fel a plébánia épülete, amit ő építtetett. Hosszú szolgálati ideje alatt a templomot is többször renováltatta.  A munkálatok jórészt társadalmi munkában folytak. 1976-77-ben a lelkészlakot és a templomot is felújíttatta.

A híveket úgy fogta össze, mint egy nagycsaládot. Nagyon szerette a gyermekeket és az időseket. A gyermekek hitoktatása, első áldozásra való felkészítése mellett mindig jutott ideje az öregekre, betegekre is, akiket rendszeresen látogatott otthonukban és a kórházban. Gyakran tett családlátogatásokat. Vasárnap délelőttönként kétszer misézett. Mindig őszinte szívvel prédikált, magával ragadva a híveket. Ünnepi szentmiséi gyönyörűek voltak, ezek közül is a legszebbek a karácsonyi éjféli prédikációi. Ilyenkor annyi ember gyűlt össze, hogy nem fértek be a templomba. Kint a templomkertben is álltak. Hittanórái élményszerűek voltak. Bibliai történeteivel egy meseszerű világba röpítette kis „tanítványait”.

Nehéz időkben volt Istennek és az Egyháznak hű szolgája, de mindig bátran hirdette az igét. A híveket hitük őszinte megvallására, a fiatalokat a szentségi házasságra biztatta. Körmenetet szervezett, kivitte az Oltáriszentséget az utcára, és bátorította a mögötte haladó embereket.

Józsai szolgálata alatt sokszor helyettesített Hajdúböszörményben, ahol többször tartott lelkigyakorlatot is. Itt egy ádventi lelkigyakorlaton tanácsként a nagy Mária tisztelő Szent Bernát gondolatait adta közre, és ezt kb. 80-100 példányban osztotta ki a jelenlévőknek. Ez volt a lapon: „A veszedelmek, a szorongatás, a kétségek  közepette gondolj Máriára, hívd segítségül Máriát. Az ő neve ne távozzék szádból, ne távozzék szívedből, s hogy megnyerjed imája hathatós segélyét, ne hagyd el élete példáját.  Ha őt követed el nem tántorodhatsz. Ha őt kéred, nem eshetsz kétségbe. Ha őrá gondolsz, meg nem tévedhetsz. Ha ő kézen fog össze nem roskadhatsz. Ha ő oltalmaz nincs mit félned. Ha ő a vezetőd, el nem lankadhatsz. Ha ő kegyes irántad, végül célhoz érsz, és így magadon fogod tapasztalni, mily méltán mondatott: „És a szűz neve Mária”, mert csillag, valóban égbevezető csillag az ő neve. Ehhez tartsd hát magad, és élni fogsz!”

Köztudott volt, hogy mennyire tisztelte a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet. Évente megfelelő készülettel újra és újra felajánlotta az egyházközséget Szent István első magyar királyunk lelkületével, a Szűzanya oltalmába.

Nagy készülettel és hálaadással mutatta be aranymiséjét Józsán, ahol az ünnepélyes áldás után még ezt mondta: „A mai napunk fő gondolata  a hálaadás az ötven esztendő ajándékáért. De mivel Szent Ágoston szerint az ember Isten koldusa, a kérésről sem feledkezhetünk meg. Kérésem pedig az, hogy Jézus Krisztus ajándékozzon hű, fiatal papokat és sokat szenvedett magyar népünkre jobb napok virradjanak.”  És ezzel végleg elbúcsúzott szeretett  híveitől és kis templomától.

Vince atyának nem volt átlagos gyermekkora. Édesanyját korán elveszítette, nevelő szülei voltak, de szeretetben nőtt fel. Nénje nevelte, akinek egész életében hálás volt ezért, és akivel élete végéig jó kapcsolatot ápolt. Az édesanyja még a szíve alatt hordta, amikor megtudta, hogy halálos beteg. Elment Máriaremetére, ahol a Szűzanya anyai oltalmába ajánlotta születendő gyermekét, és kérte, hogy védje és irányítsa sorsát. Isten meghallgatta az édesanya imáit, és fiából pap lett.

Születésétől fogva élt benne az édesanyjától örökölt ősi katolikus Mária tisztelet, amely egész életét áthatotta. A Szűzanyába vetetett hite adott neki örömet és reményt küzdelmes, hitvalló életútján.

Különleges, Istentől kapott karizmája volt, amit az egész közösségünk javára tudott fordítani. Józsa egyháztörténetének meghatározó személyisége volt, egy igazi atya.  Hálával emlékezünk rá. Szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét.

Szabóné Nagy Tünde Erzsébet

 

Legyen áldott az emléke,
és jutalma örök jutalom Isten Országában,
mindazokkal együtt,
akikhez a földön Istentől rendelt küldetése volt!

Szenes József  ny. esperes, plébános
Hajdúböszörményből