Hírek - érdekességek

Családban marad...

Menedzserek, művészeti vezetők, hagyományőrzők, közösségépítő pedagógusok, szülők három-három gyermekkel. Család, hagyomány, minőség, és szakmai sikerek. Mindezeket együtt képviseli a Hercz-Barna-Veress család. Hogy is van ez? Interjúalanyaim egy valóban együtt működő, lélegző többgenerációs nagycsalád tagjai: Veress Tamásné Hercz Beáta, Hercz Vilmos és Herczné Barna Éva. Hármuk neve összeforrt a Debreceni Népi Együttes nevével, sikereivel is az elmúlt évek során.

Hogyan kerültetek közel a néptánchoz, népzenéhez?

Betti: Az általános iskolában kezdtünk táncolni. Unokatestvérünk, Pete Mariann táncolt a Bocskai Táncegyüttesben, ő tartott szakkört az iskolánkban. Itt kezdtünk, végigjártuk a ranglétrát…

Vili: A családunkban vannak hagyományos parasztmuzsikusok. Ők a Józsán működő két-három banda egyikeként lakodalmakban, májusfa-állításokon, bálokon, családi mulatságokon muzsikáltak. Nagypapa bőgőzött, keresztapám hegedült. A Pallag-Józsa-Boda háromszögben munkálkodtak. Sok érdekes történetet meséltek, sőt, névnapokon, családi ünnepeken előkerültek a hangszerek. Igen jó, mulatós család a mienk.

Betti: De mégis, egy generáció, a szüleinké kimaradt. Aztán mi kezdtük újra. A tánccal.

Mikor kerültetek a Debreceni Népi Együttesbe?

Vili: 1988-ban. A szomszédunkban lakott Gönczi Tivadar bácsi, aki a népi együttes zongorakísérője volt. Ő hallotta meg, hogy Bettiék hintázás közben énekelnek és javasolta, hogy ezt a remek hangerőt próbáljuk meg tánc alá is vinni.

Betti: Elvitt bennünket egy próbára az együttes Pallagi úti székházába és ott ragadtunk. Ő hozott, vitt, kísért minket a próbákra és haza a buszon.

Éva? – kérdezem Vili feleségét  - Te, hogyan kerültél közel a néptánchoz?

Éva: Barátnőm táncolt együtt Viliékkel. Láttam őket táncolni és magával ragadott ez a világ.

Azóta is a DNE táncosai vagytok?

Vili: Nem, jó néhány évre el is hagytuk az együttest. A rendszerváltás a hagyományápolásban is felpezsdítette az életet. Sok új tánccsoport alakult. Többek között 1990-ben, Törökné Csécs Lenke vezetésével a Főnix Gyermek és Ifjúsági Táncegyüttes. Mi pedig mentünk vele és egészen 1997-ig ott is táncoltunk.

Betti és Vili, testvérként, táncospárként is komoly sikereket értetek el. Már gyermekkorotoktól együtt táncoltatok?

Betti: Nem, szinte felnőttként kezdtünk csak közösen táncolni. Egészen addig más csoportban is voltunk mindig.

Vili: Amikor úgy éreztük, hogy már nem tartozunk sem a gyermek, sem az ifjúsági korosztályba, felnőtt csoportban szerettünk volna táncolni, akkor tértünk vissza a Debreceni Népi Együttesbe és ekkor kezdődnek a közös, páros versenyszereplések is. 1999-ben a békéscsabai szóló táncverseny volt az első, ahol táncos párként indultunk. Itt azonnal be is kerültünk a döntőbe és különdíjat kaptunk, mint a legstílusosabban táncoló pár. Körülbelül ide tehető, amikortól már mindhárman, Betti, Éva és én is tánckarvezetőként, csoportvezetőként is részt veszünk az együttes életében.

Évával mikor fonódik össze az életetek? – kérdezem Vilit.

Vili: Nagyon hamar a családba került Éva, a nyolcadikos ballagásomon már ott volt. Azóta egy pár vagyunk. Tíz évig együtt jártunk, aztán feleségül kértem Évát és éppen az idén voltunk 15 éves házasok.

A mai napig mindhárman kulturális területen dolgoztok, vezetitek a Debreceni Népi Együttest és három, három gyermeket neveltek. Hogyan egyeztethető össze mindez?

Éva: Segítjük egymást. Ha Betti próbát tart, ő viszi az én két nagy gyermekemet a próbákra, majd este hazahozza őket, én pedig elhozom az övéit is az iskolából, óvodából.

Betti: Így nem azt mondom, hogy könnyen, de szépen összeegyeztethető mindez. Aki egyedül van, nincs mellette család, annak nagyon nehéz lehet. Mi nem munkahelyként, hanem életformaként kezeljük mindezt. Az együttesben végzett munkánk nem olyan, hogy este egyszerűen leteszem a lantot, és elfelejtem.

hercz_vilmos_s_csaldja_600_600

HERCZ VILMOS ÉS CSALÁDJA

Vili: Már kezdetekben rájöttünk arra, milyen fontos a táncpróbákon és táncoktatáson kívül a közösségépítés is. Sőt, legalább ugyan olyan fontosságú.

Éva: Fontosnak tartjuk, hogy a csoportokat, különösen a gyerekcsoportokat olyan táncosok vezessék, akik pedagógus végzettségűek. A gyerekek és szülők szempontjából is nagyon fontos. Az együttes sikereinek is kulcsa a jó utánpótlás-nevelés, hogy folyamatosan magas szakmai színvonalat tarthassunk.

A gyermekeitek tovább viszik a hagyományt?

Betti: Az enyémek még kicsik, de minden rendezvényen ott szaladgálnak, élvezik ezeket az alkalmakat. A nagycsaládot is remek változatosságként élik meg, az unokatestvérekkel való szoros kapcsolatot…

hercz_beta_frjvel_500_500

HERCZ BEÁTA FÉRJÉVEL

Éva és Vili: A mieink már nagyobbak, mind iskolások. Nem volt elvárás velük szemben, hogy táncosok legyenek. De ebben a közegben nőttek, sokszor észrevettük kisebb korukban, hogyha velünk voltak próbán, bár ők maguk csak ültek, figyeltek bennünket, mégis, amikor hazaértünk, otthon eltáncolták azokat a mozdulatokat, amiket mi órákig gyakoroltunk, a bonyolultabbakat is. Természetesen jött nekik is a tánc.  Lili és Vilike is itt az iskolában táncolt, aztán felső tagozatosként vetődött fel bennük, hogy ők is jöhetnének a népi együttesbe.  Nellike még másodikos, ő is táncol az iskolában, citerázik, énekel. De ő is eljön a táncházakba, beáll, ott is alakulnak a kapcsolatai.

Álltatok már egy színpadon a gyerekeitekkel? – kérdezem Évát és Vilit.

Éva, Vili: Igen, az idén színpadra állítottuk Wass Albert 13 almafa című művét. Itt Mózsit és a családját alakítottuk együtt. Nagyon jó érzés volt együtt átélni az előadás sikerét is. Most már az a vicces helyzet állt elő, hogy magasságban túlnőnek bennünket…

A ti nagycsaládjaitok úgy érzem, még sokkal nagyobbak, mint amilyennek mi látjuk. Hiszen nem csak a szüleitek, a párjaitok a három, három gyermeketek alkotja a „családotokat”, hanem elválaszthatatlan része a ti családi életeteknek a népi együttes is.

Betti: Igen, ez nem olyan munka, amit abba lehet hagyni. Olyan megtartó közösség, ahová gyermekként be lehet kerülni és változhatnak ugyan az iskolák, a Debreceni Népi Együttesből nem kell elballagni. Ide mindig vissza lehet járni. Aki ide tartozik, vissza is jár.

Vili: Felnőtt táncosaink, akik más városokban tanulnak, vagy dolgoznak, hétvégéken hazajönnek és táncolnak velünk. De a gyerekeknek is látjuk, mennyit jelent, hogy egy táncos pár tanítja őket és példát látnak a férfi-nő kapcsolatra, viszonyra, viselkedési formára. Mivel sokan élnek csonka családban.

Éva: Mindezzel együtt nem érezzük magunkat különleges családnak. Szerencsések, vagyunk, hogy tudjuk egymást támogatni, megosztani a feladatokat. Éljük ezt a közösséget, elragadnak a mindennapok, az aktuális feladatok, versenyek, fellépések…

Hogyan zajlik majd a karácsony a családotokban?

Vili és Éva együtt: Mint minden karácsonykor, szent napján délután nálunk gyűlik össze a család. Dédi mama, nagyszülők, Bettiék… mind. Mi öten pedig egy kis műsorral készülünk. Vilike hegedül, Nelli citerázik, énekelünk, az idén ez a hangszerpark kialakul egy ütőgardonnal is. Aztán este még elmegyünk a komákhoz, amolyan sajátos kántálásként. Az elmúlt három évben egy-egy felkérésnek megfelelve ezt a kis családi műsorunkat több helyre is elvittük.

A felvétel leállítása után is tovább beszélgettünk. Vili, Éva és Betti tele vannak tervekkel. Építő, hosszú távú elgondolásokkal. Mind a hagyományaink továbbélését, az éltető közösséget, a gyermekek harmonikus fejlődését tartja legfőbb céljának. Bízom benne, hogy elérik ezeket a célokat és gyermekeikben a meglesz az erő, hogy ezeket tovább is vigyék.

Dobos Edit

dne_344

Cím: 4030 Debrecen, Szabó Kálmán u. 68.
E-mail: herczvili@freemail.hu
Telefon: 52/535-166

A Debreceni Népi Együttes 1950 tavaszán alakult azzal a céllal, hogy összegyűjtse és műsorában feldolgozza az alföldi magyar néphagyományokat, dalokat, táncokat. Ma már hazánk minden tánctípusa és dialektusa szerepel az együttes műsorán. A Debreceni Népi Együttes az Örökös Kiváló Együttes címmel, Kölcsey Ferenc- és Pro Urbe díjjal büszkélkedhet, valamint 2008 évben Megyei Príma Díjban részesült.

      Az együttes alapítója és 1993-ig vezetője dr. Béres András néprajzkutató, koreográfus volt. Az itt végzett szakmai tevékenységével évtizedekre meghatározta a csoport előadásainak, műhelymunkájának színvonalát. Jelenleg az együttes művészeti vezetői Hercz Beáta és Hercz Vilmos, a Népművészet Ifjú Mesterei.

A fiatal együttes vezetők célja, hogy az együttesben folyó munka méltó legyen az alapító nevéhez, több évtizedes munkájához és a következő generáció is megismerje és tovább örökítse azt. Az együttes szakmai nívójához, valamint a rangos elismeréskehez nélkülözhetetlennek tarja a fiatal táncos-koreográfus generáció bemutatását. A tehetséges, fiatal néptánc pedagógusok szakmai munkájának irányítását, fesztiválokon, a néptáncot felölelő, széles körben bemutató rendezvényeken való szerepeltetését. A Hazai-és külföldi néptánc találkozókon való rendszeres bemutatkozás szintén ezen generáció eredményes munkáját segíti. A rangos szakmai elismerések is bizonyítják, hogy ez a generáció komoly szakmai tudással, értékkel rendelkezik és méltó a Debreceni Népi Együttes szellemi örökségére, valamint annak rangos továbbvitelére.

 Az együttes tevékenysége sokrétű, de alapja a magyar nép, hagyományos tánc és zenei kultúrája, amelyet igyekeznek mindenkor olyan szinten művelni, hogy méltóak legyenek közönségük szeretetére.

Az elmúlt öt év eredményei, sikerei: 

2010. Kölcsey Ferenc Művészeti Ösztöndíj elnyerése

2011. VII. Martin György Néptánc Fesztivál – együttesi nívódíj

2012. Országos Minősítő Fesztiválon – Kiválóan minősült kategória

2013. Hercz Beáta - Hercz Vilmos: Művészeti vezetői nívódíj

2014. Országos Minősítő Fesztiválon - Kiválóan minősült kategória

2014. Fölszállott a Páva DUNA TV elődöntő

2015. Év művészeti csoportja – 2015 a Dehír olvasóinak szavazata alapján

2016. Virágkarnevál művészeti csoport kategóriában, I. helyezett

2016. Országos Minősítő Fesztiválon - Kiválóan minősült kategória

 

Az együttes tánckarvezetői: Herczné Barna Éva, Csontos Anna és Vámosi István

Az együttes művészeti vezetői: Hercz Beáta és Hercz Vilmos, a Népművészet Ifjú Mesterei