Hogyan segítsük a gyermeket a tanulásban?

Sokszor halljuk kétségbeesett szülőktől, hogy „Jaj, olyan bonyolult dolgokat tanulnak az iskolában, hogy nem is tudok a gyereknek segíteni”.

Az ő megnyugtatásukra leszögezhetjük: nem nekik kell megtanulni az anyagot, és nem az ő feladatuk, hogy megtanítsák a gyereknek, az a pedagógusok dolga. Nekik csak segíteniük kell a gyermeket az iskolai haladásban. Ez számtalan módon lehetséges, itt terjedelmi okok miatt csak néhány tanácsot adhatunk. Az összeállítás elkészítésében segítségünkre volt Tabajdi Éva, gyermekpszichológus, valamint gyakorló pedagógusok, és tapasztalt anyukák, apukák.

A legfontosabb, hogy otthon felejtsük el az iskolai módszereket. A nyugodt légkör, a bizalom elengedhetetlen. Ne legyen számonkérés, kikérdezés, csak odafigyelő érdeklődés, beszélgetés. Jó, ha a gyermek már első osztálytól megszokja, hogy megbeszéljük, mit tanultak aznap, milyen sikerei voltak, miben voltak nehézségei. Dicsérjük meg minden jó teljesítményért! Tabajdi Éva hangsúlyozta, hogy tartsuk meg az 5:1 arányt a dicséretek és elmarasztalások vonatkozásában, a dicséret mindig ötször több legyen. Nagyon lényeges, hogy beszélgetés közben forduljunk teljes figyelemmel a gyermek felé, ne végezzünk közben házimunkát, ne pillantsunk közben a tévére vagy a telefonra. Érezze, hogy ez csak az ő ideje, ő van a középpontban.

Ha azt látjuk, hogy egy téma nagyon felkeltette az érdeklődését, keressünk ahhoz az otthoni könyvek között vagy a könyvtárban további kiegészítő anyagokat. De az sem ördögtől való, ha az interneten kutatunk, mert ezzel az értékes tartalmakra irányíthatjuk a figyelmét, a tudatos internethasználatra szoktatjuk. Ha ő maga fedez fel valami érdekességet, az további sikerélményhez juttatja, és élménnyé teszi a tanulást.

Az alsó tagozatban a legfontosabb az alapkészségek elsajátítása. Minden nap olvassunk valamit közösen, lehetőleg ne a tankönyvekből, hanem a gyermek érdeklődésének megfelelően újságból, gyereklexikonból, meséskönyvből. Ha úgy látjuk, hogy az írással vannak nehézségei, akkor sem feltétlenül a Cinege cipőjét másoltassuk le vele ötször, hanem vele írassuk meg a bevásárlólistát a másnapi vásárláshoz, vagy egy finom sütemény receptjét az internetről, amit hétvégén közösen meg is süthetünk. Ha még egy kicsit matekozni is akarunk, akkor összeszámolhatjuk azt is, hogy mennyibe fognak kerülni a hozzávalók. Így a gyermek, észre sem veszi, hogy közben tanul. Az olvasás, írás, számolás nem egy tantárgy lesz számára, hanem olyan eszközök, amik megkönnyítik a mindennapi életünket. Közben fejlődik a gondolkodása, a figyelme, a szövegértése, észrevétlenül megtanulja a jegyzetírást, a lényegkiemelést, ami megkönnyíti a tanulását a felső tagozatban. Ezeknek a készségeknek a fejlesztésével segíthetjük legjobban a kisiskolásokat.

Felsőben a tanulási teljesítményben egyre inkább megmutatkozik a gyermek személyisége. Sokszor hallani szülőktől, hogy olyan jó feje van a gyereknek, az egyik tantárgyból kiváló, és versenyekre jár, a másikból pedig nagyon gyenge. Azt el kell fogadnunk, hogy senki nem képes minden területen maximális teljesítményt nyújtani. Ha viszont súlyos elakadást látunk valahol, a gyermek is jelzi, hogy ez neki nem megy, akkor utána kell járnunk, hogy mi okozza az elakadást. Az egész napos szobafogság és magolás többnyire nem hoz eredményt. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, hogy kiderítsük az okokat, mert szorongás, rossz élmény, kapcsolati probléma is állhat a háttérben. Minden esetben, amikor valamilyen negatív változást látunk a gyermek viselkedésében, tanulási teljesítményében, forduljunk bizalommal a pedagógushoz, iskolapszichológushoz. Mindig jusson eszünkbe, hogy a leghatékonyabb segítés az odafigyelés, és az időben történő cselekvés. Ne várjuk, hogy magától megoldódik a probléma!

Milyen hibákat követhetünk el a segítő szándék ellenére is? Az egyik a maximalizmus, a túlzott elvárások támasztása. Tisztában kell lennünk a gyermekünk képességeivel, ne törekedjünk arra, hogy mindenből mindig 100%-os teljesítményt nyújtson. Gyakran nagyobb a szülői elvárás, mint amire a gyermek képes. – hangsúlyozta Tabajdi Éva - A túlzott elvárások megfelelési kényszerhez, szorongáshoz vezetnek, elveszik a gyermek kedvét a tanulástól. Ne vegyük a jó teljesítményt természetesnek, tartsuk meg a dicséretek 5:1-es arányát! Ez segít, hogy fennmaradjon a gyermek tanuláshoz való pozitív hozzáállása felső tagozatban is. Sajnos a gyakorlatban inkább a fordított arányt alkalmazzák a szülők, több az elmarasztalás, mint a dicséret. Adjuk meg a hibázás lehetőségét, és hagyjuk, hogy a gyermek azt maga javítsa ki, ne mi tegyük meg helyette. Az is gyakori hiba, hogy nem figyelünk rendszeresen a gyerekre, nem vagyunk következetesek.  A tanulást soha ne használjuk büntetésre: ha rossz fát tett a tűzre, ne büntessük azzal, hogy beküldjük a szobájába olvasni!

hogyan2_500

A pedagógusok említést tettek egy újabban egyre többször előforduló hibáról: sok szülő sajnálja a gyermekét, amikor látja, hogy egy feladat nehezen megy, és inkább elvégzi helyette. Ez már óvodás korban kezdődik a cipőkötéssel, majd a táskába pakolás, az iskolai felszerelések előkészítése, amit a szülők átvállalnak a kicsiktől. A gyermekek nemcsak önállótlanok lesznek emiatt, hanem úgy érzik, hogy nem bíznak bennük, hogy egy feladatot el tudnak végezni, és elveszítik az önbizalmukat. Nincs lehetőségük a sikerélmény megtapasztalására. Ezzel épp attól fosztják meg gyermekeiket, ami a tanulás lényege: a tudáshoz vezető út végig járása, a nehézségek leküzdése, a titkok kapuinak feltárása, ismeretlen tájak meghódítása, a felfedezés öröme, és a „már ezt is tudom” élménye.

Minden napot zárjunk le pozitívan! Szakítsunk időt arra, hogy felidézzük este a nap legjobb eseményeit, mert ezzel biztosíthatjuk a nyugodt pihenést, ami a másnapi teljesítmény előfeltétele.