Több, mint egymillió lépés - az akaraterõ útján

Bizonyára a kedves olvasók körében is van mindenkinek egy dédelgetett álma, amit élete során mindenképpen szeretne megvalósítani, valami, amiről elmondhatja, hogy próbára tette vele az akaraterejét, kitartását, valami, ami több mint a hétköznapok kitartó munkája, több mint a mindennapok kihívásaival való megküzdés. Egy józsai 22 éves fiatalember, Köves Attila elmondhatja, elérte, amit közülünk csak kevesen: végig járta az El Caminot, a leghíresebb európai zarándokutat. A napokban tért haza a St. Jean-Pied-de-Porttól Santiago de Compostelláig tartó, 764 kilométeres zarándokútról. Vele beszélgetett Szarka Margit az élményeiről, tapasztalatairól a hazatérése után.

Az első kérdésem az volt, hogy mennyiben más egy ilyen út, mint a televízióból ismert Országos Kék Túra, amit a népszerű Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatból megismertünk.

Köves Attila: A legfőbb különbséget abban látom, hogy ez egy határozott forgatókönyv alapján zajlik le, kevesebb benne a spontaneitás. Az útvonal mentén minden szolgáltatást megkapnak a zarándoklat résztvevői, itt minden csak az Útról szól. Van futárszolgálat a települések között, amit a zarándokok igénybe vehetnek, minden településen egyházi, önkormányzati és privát szálláshelyek várják az éjszakára érkezőket. A városokban, falvakban mindenütt van külön zarándok szekció, ahol az adminisztrációs teendőket végzik, legtöbb helyen külön zarándok menüt is kínálnak a szállást kérőknek. A rendszer szervezettsége, kiépítettsége biztonságot és kényelmet nyújt, senkinek nem kell tartania attól, hogy a szabad ég alatt kell töltenie az éjszakát, vagy nem lesz hol vacsoráznia, de mindez a hazai árakhoz képest nem olcsó. Korlátozott számban az egyházi intézmények nyújtanak ingyenes szolgáltatásokat.

Mi késztet arra egy 22 éves fiatalembert, hogy vállaljon egy ilyen hosszú utat, egy ilyen komoly megmérettetést?

Köves Attila: Mivel nem voltam katona, ezért elsősorban a fizikai teljesítőképességemre voltam kíváncsi. Leginkább az akaraterőmet akartam próbára tenni. Nem vallási okok motiváltak. Azt tapasztaltam, hogy ma már az évi 100 ezer ember közül legtöbben ilyen célból vállalják az utat, kevés a vallási zarándok.

elcamino1_640_640

Ezek szerint felfogható az El Camino egyfajta extrém sportnak is?

Köves Attila: Igen. Találkoztam olyannal is, akinek már ez a hetedik, nyolcadik ilyen útja. Megismerkedtünk egy olyan zarándokkal is, aki az egész életét az úton tölti, nincs is otthona, állandó lakhelye.

Ezek szerint volt alkalom az ismerkedésre is.

Köves Attila: Igen, esténként egy kis bor mellett beszélgettünk marokkói, svájci zarándokokkal, de sok magyar is volt. Legtöbbet velük beszélgettünk. Főleg az út utolsó szakaszában, a Santiago de Compastellától az Atlanti-óceánig tartó szakaszon. Ez már hivatalosan nem az El Camino része, de sokan megteszik még ezt a 90 kilométert, hogy eljussanak a kontinens széléig. Akik sikeresen végig járják az utat, ott szertartásosan elégetik a ruhájukat, vagy legalább egy ruhadarabot jelképesen, hogy ezzel tegyenek pontot az Út végére.

Ön végleg pontot tett rá, vagy megpróbálja még egyszer?

Köves Attila: Lehet, hogy máskor is megyek, de előtte egy portugáliaia zarándokutat tervezek.

elcamino2_640_640

Mit üzen azoknak, akik tervezik, hogy végég járják életükben egyszer az El Caminot?

Köves Attila: Mindenképpen járják végig! Érdemes megpróbálni, érdemes elindulni. Engedjék el a korlátaikat, bízzanak magukban! És ami a legfontosabb: a cipőn ne spóroljanak!

TOVÁBBI KÉPEK A GALÉRIÁBAN VAGY ITT TEKINTHETŐ MEG!