A fotóművészet kezdeti időszakában a bécsi műhelyekben készült képek reprodukciói, és a magángyűjtőktől származó eredeti fényképek a másfél évszázaddal ezelőtti előkelő szalonok világát idézik. Az első bécsi műhelyekben készült képekről méltán mondhatjuk, hogy a

művészetek sorába emelték a fényképezést, precizitásukkal, mívességükkel nem csupán a valóság reprodukálására törekedtek, hanem egy életérzést adnak át a figyelmes szemlélőnek.

A kiállítás gerincét a Grégász Miklós és Mihucz Péter által összeállított  reprodukció gyűjtemény alkotja, de látható eredeti ferrotípia (vásári bádog gyorsfénykép), és számos régi fotóalbum és képkeret is. A fényképanyagba jól illeszkednek a Debreceni Egyetem könyvtárából kölcsönzött eredeti Strauss kották is. 

A megnyitó ünnepségen a két szervező hangsúlyozta, hogy igazi mérföldkő volt az emberiség történetében a fényképezés feltalálása, amely összeköt korokat és embereket. A képek megtekintése során próbáljuk felvenni a szemkontaktust az ábrázolt személyekkel, kutassunk a gondolataikban, mi járhatott a fejükben, amikor elhatározták, hogy átadják képmásunkat az örökkévalóságnak. Így a látvány igazi időutazás lesz, közel hozza a régi korok emberét a maiakkal.

A múltidéző kiállítás megnyitója is múltidéző, élő installáció volt: a közösségi ház előterében  igazi kávéház fogadta a rendezvényre érkezőket, akiket eredeti bécsi kávéval, és eredeti bécsi recept alapján készült zserbóval vendégeltek meg a kiállítás szervezői. A kávéházi hangulat megidézéséhez a kép- és az ízélmény mellett hozzájárult Tordai Zoltán és zenekara, akik élő zenével szórakoztatták a részvevőket, és a közösségi ház társastánc körének tagjai bécsi keringőt mutattak be a közönségnek.

A kiállítás április végéig látható a Józsai Közösségi Házban, nyitvatartási időben, a  megnyitó ünnepségről készült fotókat a galériánkban megnézhetik, akik lemaradtak róla.

 További képek a Galériában vagy katt ide.